Instant boldogságunk forrása ott rejlik a minket körülvevő emberekben, az üzletek polcain, egy wellness utalványban, de akár a társunkban vagy barátainkban. Ott szunnyad egy kibulizott éjszakában, de ott van abban a szelet süteményben. Ott lakik mindenben és mindenkiben, de mégis a legismertebb addiktív formája a szex, dohány, alkohol és egyéb tudatmódosító szerek.
Sokan felejtik el, hogy szinte bármi és bárki szolgálhat mint "helyettesítő". Persze nem gondolkozunk el ezen, de talán el kellene. Tudatában lenni, hogy hol verjük át magunkat és hol leszünk rabjává valaminek, ami instant tud élveztetet nyújtani, akkor amikor lelkünkben ott tombol a nyugtalanság, boldogtalanság vagy bűntudat stb. Végtelenségig lehetne sorolni hol és miként csapjuk be magunkat és melyek azok az érzések, amik hatására gyors boldogság forrást keresünk. 
Nem áll szándékomban kioktatni vagy okoskodni. Csupán az a célom, hogy néha megálljunk és észrevegyük azokat a visszatérő mintákat, ahol átverjük önmagunkat. Veszélyes lehet egy instant boldogság függőjévé válni, hogy ezt érzékeltessem egy valóságshowt szeretnék megemlíteni. 'Élet 250 kg felett' című műsor olyan emberekről szól, akik 250 vagy annál több kilógrammot nyomnak és elindulnak a fogyás útján. Gyomorszűkítő műtétre vállalkoznak, melyhez elengedhetetlen a saját erőfeszítésük felmutatása és az, hogy egy bizonyos súly alá fogyjanak önszántukból. Ehhez egy specialista segít hozzá. 
Sok páciens esetében fordul elő, hogy az extrém testsúlyukhoz egy korábbi lelki trauma/seb szolgált hozzá. Sokan étellel pótolták azt a biztonságot, amelyet a környezetüktől nem kaptak meg. De a zsírpárnák akár, amolyan védő bástyaként is szolgáltak egyeseknek, ezzel is úgymond megvédve magukat a külső hatásoktól. Előfordult olyan is, aki félt a függetlenedéstől ezért olyan mértékben elhízott, hogy édesanyjának kellett gondoskodnia róla, mert rettegett attól, hogy majd elveszíti. Ez csak néhány példa a sok közül, de már ezekkel is érzékelhető, hogy ugyanaz az addiktív viselkedés más és mást jelent minden embernek, de a cél közös. 
Mindegyik esetben az illetőnek kell megtalálnia azt, hogy mi az amiben ő veri át magát. Mi az amiben ő helyettesít valamit egy ismétlődő mind a mentális, érzelmi és fizikai egészségükre káros viselkedéssel. Például, amikor valaki gyerekkorában nem tapasztalta meg milyen a biztonságos családi háttér, mert mondjuk az édesanyja vagy az édesapja nem volt jelen és/vagy elhagyta őket, akkor ez előfordulhat, hogy megjelenik egy állandó bizonytalanság érzetben. Ezt olyan érzésként tudom leírni, mint amikor az ember állandóan kutatja és keresi a biztonságot jelentő dolgokat/embereket. Amikor valaki kikerül egy ilyen környezetből, akkor az az ember például függőjévé válhat a kapcsolatoknak és ezzel beleragadva olyan akár abúzív párkapcsolatokban, ami számára, de akár a környezetére is meglehetősen káros hatással van. De ugyanez megjelenthet kóros elhízásban is. 
Előfordulhat, hogy valaki a magányát próbálja elnyomni azzal a 20. szelet sütivel, mert az ételben találja meg azt az instant boldogságot, amit kívülről nem érez vagy nem kap meg.
Szóval lelkünkben és tudatunkban rejlő minták mindig megjelennek. Nem kell és nem kötelező velük foglakozni. Le lehet élni egy életet úgy is, hogy a káros szenvedélyünknek élünk, de egy ponton érdemes megkérdezni magunkat, hogy tényleg az instant boldogságot keresve akarunk-e élni napról napra. Amikor felismerjük ezeket a mintákat akkor tudatosak leszünk rájuk és egy remek kiindulás a változtatásra. 
Szerintem megéri változtatni és megéri belefektetni a munkát, mert ott lebeghet az orrunk előtt a cél, hogy ne csak egy pillanatra legyünk boldogok, hanem hosszútávon is. Azért változtassunk, hogy a boldogságunk ne függjön a külső körülményünktől. Azért, hogy képesek legyünk megtalálni a boldogságunkat, akkor is, amikor a fizikai környezetünkben nem látjuk meg azonnal.