Hol vannak azok az egyszerű cikkek az életről? Túl sok az influenszer és a 'Majd én megmondom a tutit.'. Lehet egyszerűen csak élvezni a jelent és hagyni, hogy nyugodtan sétáljunk a saját utunkon anélkül, hogy több millióan a képünkbe dörgölnénk, hogy az miért rossz. Hiányzik az egyszerűség. Lehet élvezni a jelent úgy, hogy tudom lehet nem úgy fogom élvezni ahogy tegnap és ez is teljesen rendben van így. Meg lehet hallgatni valakit úgy is, hogy nem akarom megmondani neki mit csináljon, mert az igazság az, hogy nem tudjuk. Az ő élete és kizárólag ő tudja mit akar még akkor is, ha ezzel most épp nincs tisztában. Majd lesz. Csak még nem tudja. 
Ideges? Hát hadd legyen. Majd elmúlik az is. 
Én eközben csak szürcsölöm a kávém és élvezem, hogy én szabom az időm. Élvezem, hogy egy kicsit most vakvágányon fut az életem. Kicsit most megállt és lelassult a világ és végre azt érzem, hogy bírok lélegezni. Végre azt érzem, hogy én ÉN vagyok. Egyszerűen ajándék és felfoghatatlanul nagy szabadság az, hogy most újra önmagam lehetek és azt csinálhatom ami érdekel. Nem tudom hova tartok, de talán nem is kell. Tudom, hogy most mit akarok és ennyi a lényeg, mert ez elvisz majd valahova, ahova mennem kell. Addig meg nem akarok rágörcsölni az életre, ahogy szoktam. Lélegezni akarok. Szabadon. Hagyván, hogy feltöltsön élettel. Úgy ahogy azt kell.