Balberie

Balberie


A láthatatlan kéz

2022. október 10. - Balberie

thunderstorm-g20d01cd06_1920.jpg

Olykor olyan kurva fárasztó tud lenni minden. Minden tőled telhetőt beleteszel valamibe és talán még azon túl is, de onnan ahonnan állsz mindez úgy tűnik számodra mintha hiába való erőfeszítés lenne. Ez kimondottan igaz azokra a területekre ahol blokkok és akadályoztatások vannak. Ennek felderítésére egyébként számtalan módszer létezik. Nyerhetsz egy mélyebb rálátást a Tarot útmutatása által. Utat mutathat és nyithat egy asztrológiai elemzés ami feltárja előtted a jelen életedre vállalt feladatokat és hozott minőségeket. Mindezt megtudja koronázni a grafológia amely megmutathatja, hogy az utadon épp most hol tartasz. Rávilágíthat arra, hogy a tudattalanod rejtett üzenetei hogyan nyilvánulhatnak meg az írásodban.
Rengeteg eszköz van birtokában annak aki meri használni őket. Ezek mind iránytűk lehetnek amikor úgy érezzük egyedül botorkálunk életünk sötét erdejében.
Van, hogy mindent megtettünk és idő kell a megérkezésnek. Aztán ott van a várakozás időszaka ami egészen frusztráló lehet. Hogyan találsz lelki békére és nyugalomra az állandó hullámzásban? Hiszen mint tudjuk az élet természetes velejárója a ciklikusság, a “jó” és “rossz” állapot közötti folytonos áramlás. Hol fent. Hol lent. Jobb esetben mindenki ismeri azt a magával ragadó érzést amikor a szíve megtelik reménnyel és tettvággyal. Ilyenkor kicsit úgy érezzük, hogy a világot is megtudnánk hódítani egy éjszaka leple alatt. De mi történik amikor a másik végletet tapasztaljuk épp? Hiszen ez elkerülhetetlen. Az önismereti út egy nehéz és sok kihívással járó folyamat. Örök leckét biztosít a kíváncsi hallgatóknak és tanulni vágyóknak. Mindig van tovább és mindig van még mit tenni. Ezt az utat annak érdemes vállalni és elkezdeni akiben meg van a kellő szorgalom ahhoz, hogy folyamatosan dolgozzon magán akkor is ha már azt hitte mindent megtett. Ez a maximalisták kánaánja hiszen itt bőven van mit tökéletesíteni. Főleg, hogy tökéletes még csak nem is létezik és mindig csak egy délibábként lebeg előttünk. Na de akkor ez egy csapda lenne? Szerintem a válasz igen is meg nem is. A tökéletességre való törekvés valahol alacsony szinten az EGO folyamatos káprázataként tűnik fel előttünk mint valami torz tükröt. Ha megállunk egy percre és őszintén belenézünk a tükörbe megláthatjuk a saját megsebzett ÉNünk egy szeletét aki vágyik a figyelmünkre, szeretetünkre és gondoskodásunkra. Mindent is hajlandó megtenni és még a végtelennél is tovább elmenni csak, hogy végre felfigyeljünk lelkünk hívó szavára.
Egy nagyon érdekes mozgást érzékelek ami az energiákat illeti. Van egy fajta széthúzás és kettéosztottság. Ütött az óra és itt az ideje felismerni a lélek segély kiáltását. Nincs mese és nincs menekvés tovább. Aki magától nem tette meg azt az élet kényszeríti, hogy nézzen végre bele a tükörbe. Van akinek ez komoly fájdalmakat és tanításokat hoz. Van akit jobban meg fog viselni és lesz akinek bár fáj a sok változás, de már rálépett a fejlődés útjára és megtanulta hogyan maradjon egyensúlyban.
Szerintem elképesztően nehéz stabilan megállni az élet viharaiban még megfelelő önismerettel is amikor látszólag a világ minden problémája is ránk omlik hirtelen. Erős nyomás van a kollektív tudaton nem beszélve az egyéniről. Feladat van. Megállás nincs. Ezen a ponton már csak tovább haladni tudunk. Lehetőleg előre és nem vissza. Aki elkezdett már egyszer önmagán dolgozni annak már nincs hátra arc. Már nem tud visszatérni abba a minőségbe ahol előtte volt. Tehát hiába érezzük magunkat egy igazi szerencsétlennek. A feladat az, hogy kelj fel és haladj tovább. Én úgy érzem a problémát sokszor az ismeretlen okozza. Ez is rendkívül összetett egyébként, de talán ha röviden kellene leírnom a kihívást az ilyen helyzetekben a felismerés és a megértés hiánya okozta frusztráció nagyon sokszor próbára teszi türelmünket, kitartásunkat és úgy általánosságban önmagunkat.
Megtanulni megérezni a szív dobbanását a reménytelenség közepében. Nyugodtan viselni egy feldúlt tenger haragos kicsapongásait. Csendesen elmélázni amikor az EGO megsüketítő ordításától szinte semmit se hallani igen nehéz feladat. De van remény és van segítség. Nem arra születtünk, hogy egyedül nézzük szembe életünk viharaival. Nem kell egyedül Himaláját mászni. Sőt nem is javasolt bár hozzáteszem, hogy nem vagyok hegymászó. Keresd meg azt aki képes megtanítani téged repülni. Keresd azt a tanítót vagy segítőt aki megnyugtat ha feldúlt vagy. Utat mutat hogyan lépj ki elméd labirintusából. Keresd azt aki nem egóból vezet hanem szívből, tapasztalat által. Azért mert ő már megjárta az utat.  Nem azért mert jobbnak hiszi magát, hanem együttérzésből hiszen tudja milyen utakon jársz és pontosan tudja neki mekkora segítséget jelentett vagy jelentett volna egy segítő kéz.

 

Metamorfózis

grow-g9c0e6c579_1920.jpg

A FŐNIXMADÁR tarkán csillogva röppen fel a múlt romjaiból - életed egy szakasza lezárult. Lelked kiszabadult dermedtségéből. Most már megérti, mit jelent az élet folyamán meghalni, és újjászületve kezdeni egy új fejezetet.
- Peter Orban, Ingrid Zinnel, Thea Weller: Symbolon -

Olykor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy egy nagy változás vagy átalakulás fogja meghatározni a mindennapjainkat és a hátralévő életünket. Elhisszük, hogyha egyszer összeomlunk és onnan képessé válunk majd felállni nem zuhanunk vissza többé. Sajnos ez egy tévhit. Bár vannak sorsdöntő pontok az életünkben mindig ott van egy újabb teljes megsemmisülés lehetősége is. Sokan sokféleképpen foglalkoztak/foglalkoznak a halál és az újjászületés témájával. Egyre többet tudunk az élet ciklikusságáról és törvényszerűségéről. Ismerjük az 'új' édes ízét, tudjuk mennyire képes feltölteni és felemelni. Folyamatos vágyakozásban élünk, hogy újra és újra megtapasztalhassuk azt a mámorító érzést ami képes hegyeket megmozgatni és amitől azt érezhetjük, hogy újra élünk. Az újdonság bódító erejét szépen lassan felváltja a bizonyosság, és a biztonság. Fáradtságos munkával kezdjük el felépíteni várunkat, hogy végre valami stabilat alkossunk. Majd elképzeljük, hogy a saját magunk által megalkotott birodalmunkban végre hátradőlünk és minden mennyire jó lesz. Persze ilyenkor a 'Bolond' már röhög a markában hiszen ő tudja, hogy a 'Király' - azaz más néven az EGO - nem maradhat örökké a trónon. Hiába vannak szikrázóan virító aranyba borított csarnokai, ebből az illúzióból sajnos előbb utóbb fel kell ébredni. Ugye gyakran felejtjük el, hogy a metamorfózis része az előző vagy épp jelenlegi állapot teljes megszűnése. Ez pontosan ugyanígy történik a hernyókkal is mielőtt pillangókká transzformálódhatnának. Ahhoz, hogy ez az átalakulás megtörténhessen a hernyónak meg kell semmisülnie teljes lényegében. Tehát képletesen értve valaminek meg kell halnia ahhoz, hogy új formát öltsön. Így zajlik ez a hétköznapjainkban is amikor egy új életet szeretnénk megteremteni magunknak. Gyakran nem tudatosul bennünk, hogy mit is kérünk a változással és, hogy valójában az élet rendje az adok kapok egyensúly. Ha valamit kérek az élettől akkor valamit el is kell engednem cserébe. Például ha bőséget szeretnénk akkor el kell engedünk hozzá például a szegénységtudatunkat, ha egészséget (legyen az fizikai, lelki vagy mentális) akkor abba munkát kell befektetni, és még folytathatnám...  

Visszatérve a példában említett 'Királyunkhoz'. Először fel kell ismernie a változás szükségességét és ezután meg kell tanulnia megkeresni a benne élő 'Bolondot' hiszen minden minőség értünk létezik és minket segít. A 'Király' segít építeni és teremteni, a 'Bolond pedig segít elindulni és bátran vállalni még az olykor lehetetlennek tűnő helyezeteket is. Mint a Tarot szerelmese látom az összefüggést a kártyák üzenetei és a fent említett átváltozás között. A Tarotban a Nagy Arkánum 22 lapból áll és valójában egy a transzformáció folyamatára és ciklikusságára hívják fel a figyelmünket. A Tarot szerint az utazás mindig a 'Bolonddal' kezdődik és a 'Világgal' végződik, magyarul azt mutatja meg ahogy az ürességből válunk teljessé majd a teljességből újra üressé és így tovább. A bukás olykor fontos, hogy észrevegyük mi az ami nem működik már az életünkben. Persze sokáig fáj az esés főleg az EGÓnak, de minden zuhanásból fel lehet ébredni. Folyamatosan tanulunk és igen néha bukdácsolunk, de a folyamat mégis szép.

A Főnix madár egy mitikus lény, de csodálatosan ábrázolja az átlényegülés folymatát hiszen amikor eléri a teljességet hamuvá válik majd abból a hamuból újjászületik. Kívülállóként mi ebből csak azt tapasztaljuk, hogy a másiknak megérkezett az életébe ez is, az is. Ő ezt is megteheti és azt is, esetleg vannak szép dolgai vagy olyan élete amire mindig is vágytunk. Amibe nem látunk bele az az, hogy mivel járt neki a változtatás. Mit kellett ezért maga mögött hagynia és mennyi munkába telt elérnie arra a pontra ahol éppen tart, mert kívülről könnyű csak az eredményt látni, a munkát mögötte viszont annál nehezebb. 
Csodálatos élmény egy megszületés szemtanúja vagy megtapasztalója lenni. Embert formáló feladat lehet viszont ebben helytállni hiszen előfordulhat, hogy az utolsó lökés a változáshoz szívünkhöz közel álló helyzetekből vagy éppen emberektől adódik. A sors keze gyakran használ közvetítőket, hogy kirobbantson olyan helyzetekből amik már nem minket szolgálnak. Ez rendszeresen nehéz, fáj és megélhetjük árulásként egészen addig amíg fel nem ismerjük benne a lehetőséget a felszabaduláshoz. Bátorság kell ahhoz, hogy a 'Bolonddal' karöltve vállaljuk az önvalónkat és akár a saját egónkat is vele együtt. A saját igazságunkkal és valóságunkkal szembenézni bár fárasztó de elkülöníthetetlen része az önmagunkhoz vezető útnak. 

 

Ölelés,
Betti

Instant boldogság

 charles-deluvio-_p-dij5ljkc-unsplash.jpg

Instant boldogságunk forrása ott rejlik a minket körülvevő emberekben, az üzletek polcain, egy wellness utalványban, de akár a társunkban vagy barátainkban. Ott szunnyad egy kibulizott éjszakában, de ott van abban a szelet süteményben. Ott lakik mindenben és mindenkiben, de mégis a legismertebb addiktív formája a szex, dohány, alkohol és egyéb tudatmódosító szerek.
Sokan felejtik el, hogy szinte bármi és bárki szolgálhat mint "helyettesítő". Persze nem gondolkozunk el ezen, de talán el kellene. Tudatában lenni, hogy hol verjük át magunkat és hol leszünk rabjává valaminek, ami instant tud élveztetet nyújtani, akkor amikor lelkünkben ott tombol a nyugtalanság, boldogtalanság vagy bűntudat stb. Végtelenségig lehetne sorolni hol és miként csapjuk be magunkat és melyek azok az érzések, amik hatására gyors boldogság forrást keresünk. 
Nem áll szándékomban kioktatni vagy okoskodni. Csupán az a célom, hogy néha megálljunk és észrevegyük azokat a visszatérő mintákat, ahol átverjük önmagunkat. Veszélyes lehet egy instant boldogság függőjévé válni, hogy ezt érzékeltessem egy valóságshowt szeretnék megemlíteni. 'Élet 250 kg felett' című műsor olyan emberekről szól, akik 250 vagy annál több kilógrammot nyomnak és elindulnak a fogyás útján. Gyomorszűkítő műtétre vállalkoznak, melyhez elengedhetetlen a saját erőfeszítésük felmutatása és az, hogy egy bizonyos súly alá fogyjanak önszántukból. Ehhez egy specialista segít hozzá. 
Sok páciens esetében fordul elő, hogy az extrém testsúlyukhoz egy korábbi lelki trauma/seb szolgált hozzá. Sokan étellel pótolták azt a biztonságot, amelyet a környezetüktől nem kaptak meg. De a zsírpárnák akár, amolyan védő bástyaként is szolgáltak egyeseknek, ezzel is úgymond megvédve magukat a külső hatásoktól. Előfordult olyan is, aki félt a függetlenedéstől ezért olyan mértékben elhízott, hogy édesanyjának kellett gondoskodnia róla, mert rettegett attól, hogy majd elveszíti. Ez csak néhány példa a sok közül, de már ezekkel is érzékelhető, hogy ugyanaz az addiktív viselkedés más és mást jelent minden embernek, de a cél közös. 
Mindegyik esetben az illetőnek kell megtalálnia azt, hogy mi az amiben ő veri át magát. Mi az amiben ő helyettesít valamit egy ismétlődő mind a mentális, érzelmi és fizikai egészségükre káros viselkedéssel. Például, amikor valaki gyerekkorában nem tapasztalta meg milyen a biztonságos családi háttér, mert mondjuk az édesanyja vagy az édesapja nem volt jelen és/vagy elhagyta őket, akkor ez előfordulhat, hogy megjelenik egy állandó bizonytalanság érzetben. Ezt olyan érzésként tudom leírni, mint amikor az ember állandóan kutatja és keresi a biztonságot jelentő dolgokat/embereket. Amikor valaki kikerül egy ilyen környezetből, akkor az az ember például függőjévé válhat a kapcsolatoknak és ezzel beleragadva olyan akár abúzív párkapcsolatokban, ami számára, de akár a környezetére is meglehetősen káros hatással van. De ugyanez megjelenthet kóros elhízásban is. 
Előfordulhat, hogy valaki a magányát próbálja elnyomni azzal a 20. szelet sütivel, mert az ételben találja meg azt az instant boldogságot, amit kívülről nem érez vagy nem kap meg.
Szóval lelkünkben és tudatunkban rejlő minták mindig megjelennek. Nem kell és nem kötelező velük foglakozni. Le lehet élni egy életet úgy is, hogy a káros szenvedélyünknek élünk, de egy ponton érdemes megkérdezni magunkat, hogy tényleg az instant boldogságot keresve akarunk-e élni napról napra. Amikor felismerjük ezeket a mintákat akkor tudatosak leszünk rájuk és egy remek kiindulás a változtatásra. 
Szerintem megéri változtatni és megéri belefektetni a munkát, mert ott lebeghet az orrunk előtt a cél, hogy ne csak egy pillanatra legyünk boldogok, hanem hosszútávon is. Azért változtassunk, hogy a boldogságunk ne függjön a külső körülményünktől. Azért, hogy képesek legyünk megtalálni a boldogságunkat, akkor is, amikor a fizikai környezetünkben nem látjuk meg azonnal.

 

 

süti beállítások módosítása