Van ideje a felszólalásnak és van, hogy a csend beszél helyettünk. Néha közeledünk és olykor távolodunk. Hol figyelünk, hol elfordulunk. Megtanulni összhangban lenni önmagunkkal, a minket körülvevő energiákkal megesik, hogy komoly dilemmát okoz számunkra. Tisztában lenni azzal, hogy mikor szükséges cselekednünk és mikor fontos visszahúzódnunk elengedhetetlen tudás hiszen ez önmagában rezonál az élet lüktetésével bennünk, körülöttünk és mindenhol a világban. 

Engedjétek meg, hogy a 'British Council - Deep listening' (deep listening = mély és átható odafigyelés) tréningjén tapasztaltakból inspirálódva megosszam veletek a számomra egyik legtanulságosabb leckét. Ez nem más mint a csend ereje. A rövid tanfolyam alatt esélyt kaptunk arra, hogy megtanuljunk teljes jelenléttel odafigyelni a másikra még akár a legambivalensebb témákat illetően is. Bár 6 órahossza igen kevés egy életöltő alatt felgyülemlett berögződések feloldására, de arra viszont elegendő, hogy elindítsa benned a változtatás igényét. 
Szívünk minden egyes lüktetésével érezzük, hogy élünk. Minden lélegzetvételünkkel megengedjük azaz beengedjük az élet áramlását önmagunkba. Áthat minket, átadjuk magunkat neki és hagyjuk, hogy transzformáljon. Ebből nagyon sok percet, órát, napot, hónapot és évet töltünk azzal, hogy ezt az áramlást felöltsük értelemmel. Ám az, hogy ki és milyen mondanivalókkal telíti meg saját információ mátrixát nem szabályozható. Viszont azt érdemes szem elött tartani, hogy a saját információs mezőnk közvetlenül hatással van a közösre hiszen igen is kölcsönhatásban vagyunk egymással akár tetszik, akár nem. Az a kapcsolódás ami létrejön köztünk és egy másik ember között fontos részét képezi az EGYségnek hiszen ha energetikai értelemben valójában sohasem vagyunk elkülönülve akkor nincs is olyan, hogy te meg én. 

Az emberi testet több millió részecske alkotja, ami egységesen alkotja meg az egészet tehát 'téged'. Ha a testünkben élő minen egyes molekula azt tenne és csinálna amit akarna akkor sohasem jöhetne létre a test fizikai megnyílvánulása úgy ahogyan azt mi ebben a térben és időben tapasztaljuk. Érdemes tisztában lennünk azzal is, hogy minden egyes sejtünknek meg van a saját létformája. Az emberi elme óriási erővel és hatalommal rendelkezik, és ahol a hatalom ott  van felelősség is. 
Minden kvalitásunk megadatott ahhoz, hogy képesek legyünk valami 'igazat' teremteni téridőn innen és túl. Ehhez képest életünk jelentős részét képezi, hogy ítélkezzünk mások felett és beskatulyázzuk az illetőt a saját értékrendszerünkben az őt megillető helyre. Úgy hisszük, hogy a saját megéléseink a teljes és valós igazság egy szeletét képezik ám hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a több milliárd emberről akik tőlünk függetlenül pontosan ugyanígy gondolkoznak. Létezhet, hogy minden embernek van egy saját megalkotott valósága ahol különválasztódik a 'jó' és a 'rossz'? Viszont ebből kiindulva egyszerre több milliárd valóságról beszélünk. Ha több milliárd létezik akkor az már önmagában kizárja a saját igazságunk valódiságát. De ha ez így mind igaz akkor mi a valós és mi a valótlan? 

Nos úgy vélem itt lép színre a csend ereje. Ugyanis két ember között akár 10 másodperc csend is képes olyan áttöréseket elérni, ami akár megdöbbentő eredményeket szülhet. Mindössze pár másodperc csend is elég gazdag lehet ahhoz, hogy lehetőséget nyújtsunk a másiknak, hogy megnyíljon és beengedjen minket a saját általa valósnak vélt igazságba. Ez a kevés idő is elengedő a megfelelő energiatér kialakításához két ember között. 
Adni és kapni a világ egyik legtermészetesebb és egyben legnehezebb kihívása is egyben. Azt gondolnánk, hogy egy ennyire egyértelmű dolog teljesen magától értetődő. Ám fel kell ismernünk önmagunkban azt az árnyékaspektust, aki gondolatainkban felülírja a csendet. Csakis a felismerés hozhatja meg azt a nyitottságot, ami képes létrehozni egy empatikus és szeretetteljes teret akár egy látszólag két ellentét között is. Amikor hagyjuk, hogy átjárjon a csend felismerhetjük a benne rejlő kincseket, amik csakis arra vártak, hogy valaki felfedezze őket végre. 
Esélyt adni a másiknak, hogy önmaga lehessen. Egy esélyt, hogy elmondhassa szabadon és félbeszakítás nélkül ki is ő igazán. Nyitottnak lenni egy másik emberre sokszor nehéz, mert mindannyian annyira különbözőek vagyunk, hogy az szinte elképzelhetetlen számunkra. Viszont óriási áttörést hozhat, amikor igazán, ítéletmentesen és tiszta szívből nyitunk egy másik ember felé. Nem is gondolnánk, hogy csupán egy ennyire egyszerű dolog mint a csend, képes olyan falakat ledönteni amikre sokszor a szavak nem képesek. 

A tréning során több olyan gyakorlattal is találkozhattunk, amik elősegítették a mély és átható figyelem beültetését és gyakorlását a hétköznapjainkba. Egyik ilyen feladat volt, ahol egy feltett kérdésre kellett válaszolnia az egyik félnek (pl. Milyen étel jelenti neked az otthont?) míg a másiknak csak annyit kellett tennie, hogy őszintén odafigyel. Ha a beszélő befejezte a hallgatónak legalább 10 másodpercet kellett várnia míg újra megszólalhatott és akkor is csak annyit, hogy "Mesélj még'. Természetesen egy valós élethelyzetben ezt nem feltétlen tudjuk alkalmazni, de számomra csodálatra méltó ereje volt a csendnek ami a fent említett feladatokban alkalmazhattunk. Érezni és megkapni azt a teret ahol szabadon és örömmel kifejezhetem magam felbecsülhetetlen volt. Az a 10 másodperc csend óriási hatással volt rám. Felismertem hányszor szakítok félbe másokat és mennyiszer állom én magam is útját annak, hogy valaki szabadon megnyílvánulhasson nekem. 
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mától mindörökké a csendben kellene lennünk. Számomra ez pusztán annyit jelent, hogy ismerjem fel a csendben rejlő hatalmas erőt ami mellett egy átlagos hétköznap gond nélkül elsétálnék ha az élet nem hívná fel rá a figyelmem időről időre. 

Teret engedni a csendnek, hogy felszínre hozhassa a mélyen szunnyadó tudatállapotunkat. Teret engedni, hogy figyeljünk és meglássuk egymást. Teret adni, hogy megnyílvánulhasson a tiszta feltétel nélküli szeretet és odafigyelés energiája, mert sokszor a két külön entitást közötti legrövidebb út a csendben rejlik.