A FŐNIXMADÁR tarkán csillogva röppen fel a múlt romjaiból - életed egy szakasza lezárult. Lelked kiszabadult dermedtségéből. Most már megérti, mit jelent az élet folyamán meghalni, és újjászületve kezdeni egy új fejezetet.
- Peter Orban, Ingrid Zinnel, Thea Weller: Symbolon -

Olykor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy egy nagy változás vagy átalakulás fogja meghatározni a mindennapjainkat és a hátralévő életünket. Elhisszük, hogyha egyszer összeomlunk és onnan képessé válunk majd felállni nem zuhanunk vissza többé. Sajnos ez egy tévhit. Bár vannak sorsdöntő pontok az életünkben mindig ott van egy újabb teljes megsemmisülés lehetősége is. Sokan sokféleképpen foglalkoztak/foglalkoznak a halál és az újjászületés témájával. Egyre többet tudunk az élet ciklikusságáról és törvényszerűségéről. Ismerjük az 'új' édes ízét, tudjuk mennyire képes feltölteni és felemelni. Folyamatos vágyakozásban élünk, hogy újra és újra megtapasztalhassuk azt a mámorító érzést ami képes hegyeket megmozgatni és amitől azt érezhetjük, hogy újra élünk. Az újdonság bódító erejét szépen lassan felváltja a bizonyosság, és a biztonság. Fáradtságos munkával kezdjük el felépíteni várunkat, hogy végre valami stabilat alkossunk. Majd elképzeljük, hogy a saját magunk által megalkotott birodalmunkban végre hátradőlünk és minden mennyire jó lesz. Persze ilyenkor a 'Bolond' már röhög a markában hiszen ő tudja, hogy a 'Király' - azaz más néven az EGO - nem maradhat örökké a trónon. Hiába vannak szikrázóan virító aranyba borított csarnokai, ebből az illúzióból sajnos előbb utóbb fel kell ébredni. Ugye gyakran felejtjük el, hogy a metamorfózis része az előző vagy épp jelenlegi állapot teljes megszűnése. Ez pontosan ugyanígy történik a hernyókkal is mielőtt pillangókká transzformálódhatnának. Ahhoz, hogy ez az átalakulás megtörténhessen a hernyónak meg kell semmisülnie teljes lényegében. Tehát képletesen értve valaminek meg kell halnia ahhoz, hogy új formát öltsön. Így zajlik ez a hétköznapjainkban is amikor egy új életet szeretnénk megteremteni magunknak. Gyakran nem tudatosul bennünk, hogy mit is kérünk a változással és, hogy valójában az élet rendje az adok kapok egyensúly. Ha valamit kérek az élettől akkor valamit el is kell engednem cserébe. Például ha bőséget szeretnénk akkor el kell engedünk hozzá például a szegénységtudatunkat, ha egészséget (legyen az fizikai, lelki vagy mentális) akkor abba munkát kell befektetni, és még folytathatnám...  

Visszatérve a példában említett 'Királyunkhoz'. Először fel kell ismernie a változás szükségességét és ezután meg kell tanulnia megkeresni a benne élő 'Bolondot' hiszen minden minőség értünk létezik és minket segít. A 'Király' segít építeni és teremteni, a 'Bolond pedig segít elindulni és bátran vállalni még az olykor lehetetlennek tűnő helyezeteket is. Mint a Tarot szerelmese látom az összefüggést a kártyák üzenetei és a fent említett átváltozás között. A Tarotban a Nagy Arkánum 22 lapból áll és valójában egy a transzformáció folyamatára és ciklikusságára hívják fel a figyelmünket. A Tarot szerint az utazás mindig a 'Bolonddal' kezdődik és a 'Világgal' végződik, magyarul azt mutatja meg ahogy az ürességből válunk teljessé majd a teljességből újra üressé és így tovább. A bukás olykor fontos, hogy észrevegyük mi az ami nem működik már az életünkben. Persze sokáig fáj az esés főleg az EGÓnak, de minden zuhanásból fel lehet ébredni. Folyamatosan tanulunk és igen néha bukdácsolunk, de a folyamat mégis szép.

A Főnix madár egy mitikus lény, de csodálatosan ábrázolja az átlényegülés folymatát hiszen amikor eléri a teljességet hamuvá válik majd abból a hamuból újjászületik. Kívülállóként mi ebből csak azt tapasztaljuk, hogy a másiknak megérkezett az életébe ez is, az is. Ő ezt is megteheti és azt is, esetleg vannak szép dolgai vagy olyan élete amire mindig is vágytunk. Amibe nem látunk bele az az, hogy mivel járt neki a változtatás. Mit kellett ezért maga mögött hagynia és mennyi munkába telt elérnie arra a pontra ahol éppen tart, mert kívülről könnyű csak az eredményt látni, a munkát mögötte viszont annál nehezebb. 
Csodálatos élmény egy megszületés szemtanúja vagy megtapasztalója lenni. Embert formáló feladat lehet viszont ebben helytállni hiszen előfordulhat, hogy az utolsó lökés a változáshoz szívünkhöz közel álló helyzetekből vagy éppen emberektől adódik. A sors keze gyakran használ közvetítőket, hogy kirobbantson olyan helyzetekből amik már nem minket szolgálnak. Ez rendszeresen nehéz, fáj és megélhetjük árulásként egészen addig amíg fel nem ismerjük benne a lehetőséget a felszabaduláshoz. Bátorság kell ahhoz, hogy a 'Bolonddal' karöltve vállaljuk az önvalónkat és akár a saját egónkat is vele együtt. A saját igazságunkkal és valóságunkkal szembenézni bár fárasztó de elkülöníthetetlen része az önmagunkhoz vezető útnak. 

Ölelés,
Betti